Örömfoci nagy gólokkal
NS 2004.05.19. 17:04
Győr erre a napra kétségtelenül megbolondult.
Pedig néhány hete a pesszimistábbak még csak legyintettek, hogy jó, jó, jó csapat ez a Bayern, de azért nem ugyanaz, mint amikor Brazília játszik a Puskás-stadionban. Hát, tényleg nem ugyanaz: Budapesten 45, Győrött 20 ezer néző jelentette a telt házat, de ettől függetlenül hasonló őrületet éltünk át, mint három hete.
Sőt még sikerült is felülmúlni a fővárosi eseményeket. Mert annyi rendőr talán még a Puskás-stadionban sem volt, mint itt. Már a város határánál sárga mellényes rendőrök vigyáztak arra, hogy csak az arra illetékesek jussanak a stadion öt kilométeres körzetébe – fájdalom, az autóval érkező köznép így különféle furfangokra (a legjobb az volt, amikor valaki majdnem eladta magát Michael Ballacknak…) vagy negyedórás sétára kényszerült. A pályánál persze hatalmas volt a káosz: a szurkolók többsége csak az utolsó pillanatban érkezett (Győrött nem divat manapság elővételben jegyet venni…), így bizony szenvedtek a biztonságiak, amíg a tömeget beterelték a kapuk mögé.
|
|
|
Hiába bújt a napszemüvege mögé, azért Oliver Kahnt is felfedezték (Fotók: Németh Ferenc) | Az a veszély most nem fenyegetett, hogy a két tábor egymásnak ugrik (bizony, bizony két táborról beszélhetünk, elvégre a hűséges győri ultrák mellett megjelent a Bayern kemény, illetve a fiúk pocakja alapján inkább pufók magja is), és bár müncheni részről csak százan szurkolgattak, a külsőségek alapján bizony 18 ezer Bayern-drukkerrel számolhattunk, elvégre a nézők legtöbbjén az ajándékba kapott mez és sapka virított. A közönség nagy örömére megjelent Oliver Kahn is, igaz, a tizenhatos területe helyett ezúttal csak a kispadot foglalta el, majd begurultak maguk a játékosok is – na, nem azért, mert bárki is vészesen kigömbölyödött volna, hanem mert az Audi autócsodáin fuvarozták körbe őket a rekortánon. Persze hamarosan már izzadtak is a focisták, hiszen a két csapat derekasan egymásnak esett – helyzet itt, helyzet ott, védések itt, gólok ott. A Kahnt helyettesítő Michael Rensing igen szorgalmasan őrizte a kaput, odaát azonban kétszer is megverték fejjel a hazai védelmet, úgyhogy legfeljebb néhány percig lehetett kétségünk, hogy melyik csapat is nyeri a gálameccset. Na, nem mintha az eredmény olyan fontos lett volna, hiszen ezen az estén többet ért egy szép csel, mint a taktika szigorú betartása. A győriek egyszer-egyszer meglódultak, mezőnyfölényben játszottak, de gólt nem tudtak rúgni. Vendégrészről pedig a szurkolók dicsérhetők, akik 45 percen keresztül nem hallgattak el, ugyanazt a nótát énekelgették. Igaz, ennek a szövegét kis odafigyeléssel meg lehetett jegyezni, hiszen csak annyiból állt: "Bayern München, lalalalala…" A piros-kék drukkerek is érezhették, hogy ez a szurkolás kissé egysíkú, ezért a második félidő elején vagy húsz görögtüzet gyújtottak be. Igen ám, de ez nem tetszett a biztonságiaknak, akik előbb észérvekkel, majd erővel igyekeztek meggyőzni a szurkolókat a szerintük helytelen viselkedésről. Hullottak a pofonok, vagy másfél percig csépelte egymást a sárga mellényes, illetve a Bayern-trikós alakulat – ez a botrány nagyon nem hiányzott, a biztonságiak is lehettek volna sokkal toleránsabbak. Persze azért futballoztak is a csapatok – pontosabban inkább a Bayern focizott, a szünet után már esélyt sem hagyott a hazaiaknak a méltó helytállásra. A győrieket egyedül az vigasztalhatja, hogy Igor Nicsenko szépített, és hogy vezettek egy-két formás támadást, de a papírformával ők sem tudtak mit kezdeni, ezért nagyon sima vereséget szenvedtek. A Bayern játszadozott, vigyázva arra, hogy ne rúgjon túl sok gólt. A győriek számára az igazi meccs ma következik – Békéscsabán.
|